Tulajdonnevek fordítása
Tulajdonnevek fordítása
Ez a téma egy érdekes terület, mivel nem lehet fekete-fehéren szabályokat hozni, bár ez a fordítás egyik kivételes jellemzője. Ez a bejegyzés végtelen hosszúságú is lehetne, mivel ahány konkrét példa, annyi külön eset, de néhány jótanácsot, tippet mégis megpróbálok összefoglalni.
Koncentráljunk most a következő típusú tulajdonnevekre: cégek, szervezetek, események elnevezése, és induljunk ki a magyarról-angolra fordítás alapesetből. Az örök kérdés: fordítsam le a tulajdonnév egészét, vagy csak egy részét? Vagy egyáltalán ne fordítsam le? Magyarázzak zárójelben, lábjegyzetben? A válasz pedig egyszerű: attól függ… :)
1. példa: ÁNTSZ
Magyarul a teljes elnevezés: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, azonban leggyakrabban a rövidített formájában használjuk . Mivel ez egy hivatalos országos szervezet, az első logikus lépés ebben esetben az, hogy megkeressük a hivatalos weboldalt, ahol ha szerencsénk van, találunk egy angol zászlócskát valamelyik sarokban. Így egy nagyon rövid kereséssel megtaláltuk, hogy a szervezet hogyan nevezte el hivatalosan önmagát (National Public Health and Medical Officer Service), és nem nekünk kell találgatni. A megoldás azonban nem teljes még, hiszen nem írhatjuk le azt az angol nyelvű, fordított szövegbe, hogy NPHMO – ebből senki nem fog rájönni, hogy ez minek a rövidítése. Sőt, ebben az esetben teljesen fölösleges a rövidítést használni, akár maradhatunk a magyar megfelelőnél is (ÁNTSZ), hiszen mindenképpen kiegészítésre szorul a fordítás. A lábjegyzet vagy a zárójel használata között pedig tényleg az a döntő tényező, hogy milyen jellegű szöveget fordítunk, melyik gördülékenyebb, és esztétikailag melyik illik jobban a szövegképhez.
2. példa: BKV
Ezt azért hoztam fel példának, mert az előzőhöz képest itt egy lépéssel ki kell egészíteni a keresést. Bár keresés nélkül is helyesen fordítható a név, inkább a módszer miatt mutatom be ezt a példát. A BKV angol nyelvű honlapjára kattintva nem található első ránézésre az angol elnevezés, sőt szélsőséges esetben lehet, hogy a fordító a magyar rövidítéssel sincs tisztában, nem tudja, hogy pontosan mi is a teljes elnevezés. (Nyilván a BKV rossz példa ebben az esetben, de elképzelhető, hogy egy kevésbé ismert tulajdonnév esetén a fordítónak is meg kell ismerkednie az adott céggel, szervezettel). Ilyenkor sajnos kicsit több időt kell szánni a keresésre, és át kell futni az angol weblap szövegét, hátha valahol eldugva szerepel, amit keresünk. Érdemes a „rólunk”, „cégtörténet” és hasonló menüpontokból kiindulni. A BKV honlapján például hamar megtalálhatjuk az alapító okiratot, amiben szerepel a cég hivatalos angol megnevezése is: Budapest Transport Privately Hold Corporation, melyből az utolsó három szó nyilván elhagyható.
3. példa: Big John’s Restaurant
Egy fiktív példa, amelyről egy egyszerű guglizással kiderül, hogy nem is annyira fiktív, de most nem ez a lényeg:) Akármilyen szövegkörnyezetben is fordul elő ez a név, itt áll elő az a helyzet, hogy a felét lefordítjuk, a felét pedig nem. Mivel a Big John egy személynév, és nem ad többlet információt, ha lefordítjuk, ezért értelemszerűen az első fele marad angolul Big John. A második felét viszont már kénytelenek vagyunk fordítani, főleg, ha ragoznunk, toldanunk kell a szót: Big John Étterme. Itt a „Restaurant” szó már a név funkcióját magyarázza, így ezt mindenképpen magyaráznunk kellene, ha nem fordítanánk.
Igaziból végtelen számú példát lehetne felsorkazotatni, így azzal zárnám a bejegyzést, hogy a szabály az, hogy nincs egyértelmű szabály, mindig képzeljük magunkat a fordítást olvasó személyek helyébe, és az alapján ítéljük meg, mi az, amit az adott szöveg megértéséhez fordítanunk kell, és mi az, ami maradhat eredeti nyelven.