Filmcímek és az Oscar-díj III.
A sorozat harmadik - és egyben befejező – részében azokról a címekről lesz szó, ahol vagy lusta volt a fordító, vagy tényleg értelmetlen lett volna belenyúlni az eredetibe és így változástatás nélkül maradt a cím.
3.) Jobb nem belenyúlni
Ez a típus többnyire olyankor fordul elő, amikor a film címe az egyik szereplő neve. Az előző részben foglalkoztunk az ilyen helyzet kezelésével, azonban ha a név Magyarországon is eléggé ismert, vagy egyszerűen csak jól hangzik, akkor tényleg nincs értelme belekontárkodni az eredetibe. Ilyen például a Frost/Nixon, ahol - annak ellenére, hogy David Frost angol újságíró nevével valószínűleg nem sokan találkoztak itthon a film előtt – rögtön egy olyan ismert név szerepel a címben, ami nem szorul magyarázatra, hanem egyből utal a film politikai/modern történelmi tartalmára. De ettől függetlenül, ha valakinek mégsincs fogalma arról, hogy ki volt Richard Nixon, akkor valószínűleg ezt a filmet amúgy sem neki találták ki. Ebbe a kategóriába vehetjük még például a Capote-t, ami ugyancsak egy ismert és egyedi névvel ellátott személy történetét dolgozza fel. Harmadik példa pedig lehet a Milk. Itt Magyarország kivételesen szerencsésebb helyzetben van, mint az angolszász területek, hiszen itthon alapból senki nem a tejre asszociál egy Harvey Milkről szóló életrajzi film kapcsán, így ide sem hiányzik magyarázó alcím, mivel a néző minden bizonnyal a film kapcsán fog megismerkedni a címszereplővel amúgy is.
Van olyan helyzet is viszont, hogy a történet nem valós személyen alapul, de a név-cím így is megmaradt a hazai változatban is. Ilyen például a Juno vagy a Michael Clayton, ahol minden bizonnyal azért nem stresszelték túl a magyar magyarázkodást, mivel ezek a nevek sem itthon sem külföldön nem igényelnek bármiféle előzetes tudást, legalábbis semmi olyat, ami a film megnézését befolyásolná.
Nem fordították le például a Whiplash-t sem, ami szó szerint jelent ostorcsapást és rándulást is, de egy Hank Levy jazz szerzemény címe is, ami a filmben kiemelt szerepet játszik, ezért nem igényel semmilyen szempontból fordítást. Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy ezekkel a tényekkel olyan sokan tisztában lennének, és a szó maga sem fordul elő gyakran az alap és középfokú angol szövegekben, szóval ez a cím lehet, hogy elbírt volna még egy kis odafigyelést. Az Avatar és a District 9 sem kapott magyar változatot, ám ezek a filmek nagyon komoly médiakampánnyal szállták meg a világot, így nem feltétlenül lett volna bölcs döntés valami teljesen eltérő címet adni nekik.
Végül pedig csaljunk kicsit, hiszen a következő címeket technikailag lefordították, de egy Munich – München vagy Aviator – Aviátor transzformáció valószínűleg nem igényel túl sok munkaidőt. Az első címből nyilvánvalóan kiderül, hogy az 1972-es olimpián történtekkel foglalkozik, amire amúgy is sokan emlékezhetnek, valamint a film egyes részeit Budapesten forgatták, így a köztudatban is benne volt, a másodiknál pedig nem lett volna értelme bármilyen egyéb Howard Hughes utalást vagy magyarázó alcímet beleerőszakolni a címbe, hiszen a magyar közönség nagy része valószínűleg – Harvey Milkhez hasonlóan - a film közben és Leonardo DiCaprio arcán keresztül találkozott először a címszereplővel.