Filmcímek és az Oscar-díj II.
A filmcímfordításokra fókuszáló sorozatunk második részében azokat a címeket elemezzük, amikből még erőltetett, szó szerinti fordítást sem lehet kihozni, hiszen a cím nem más, mint a főszereplő neve, vagy egy csakis konkrétan a film központi cselekményére utaló és erre kreált kifejezés. Ilyenkor legtöbbször azt látjuk, hogy az eredeti cím megmarad, de mellékerül valami ötletes vagy épp ötlettelen alcím, ami próbál utalni a története.
2.) Hagyjuk meg a címet, de azért pontosítsunk kicsit
Nagyon népszerű, ám ellenben nem túl kreatív megoldás, hogy a film címének a főszereplő nevét adjuk. Ez Hollywoodban egy bevett és jól működő szokás, ami odaát könnyebben emészthető, hiszen nagyobb az esély, hogy a címszereplő nevét valamilyen másik forrásból már ismeri a potenciális néző, így nem feltétlenül szorul hosszasabb magyarázatra, hogy kiről is lesz szó a filmben. Az első példaként említhetjük a Precious – A boldogság ára címen futó filmet, aminek már csak az amerikai címezése is megérne egy külön posztot. A film az 1996-ban írt eredetileg Push című regény adaptációja, melynek szerzője a Sapphire művésznevet használó Ramona Lofton. Először a 2009-es cannes-i filmfesztiválon került bemutatásra, akkor még a kicsit nehézkes „Push: Based on the Novel by Sapphire” címen. Pár hónappal később viszont a készítők úgy gondolták, hogy meg kéne változtatni a címet, hiszen időközben kijött az erősen túlhypeolt, ugyancsak Push című, viszont teljesen különböző - és amúgy azóta teljesen felejthetőnek is bizonyult - sci-fi. Mivel a történet főszereplőjét Precious-nek hívják, így a félreértéseket elkerülendően leváltották a címet Precious-re. Így viszont nem lett egyértelmű, hogy a film a Push c. regény filmváltozata, amit viszont a készítők mindig is szerették volna hangsúlyozni. Így sikerült összehozni ezt a szerencsétlen címtákolmányt: Precious: Based on the Novel „Push” by Sapphire. Nem véletlen, hogy ezt a címet szinte senki sem veszi komolyan és ahol lehet csak Precious-ként szerepel. Ilyen előzmények után legyen kreatív a fordító, aki végül is meghagyta a (második) eredeti címet, és hozzábiggyesztette a „Boldogság ára” alcímet, ami valamilyen szinten utal a címnév szó szerinti jelentésére, és mellé még pont elég tágan interpretálható is, hogy rá lehessen húzni a sztorira (ami amúgy egy szegénységben élő, írástudatlan, túlsúlyos afroamerikai 16 éves lányról szól, aki második gyerekét várja saját apjától).
Mivel az első címnél kicsit sokat időztem el a másik két példát rövidebbre fogom. A Philomena itthon a Philomena – Határtalan szeretet címet kapta, utalva arra, hogy a főszereplő Philomena gyereket szül egy ír zárdában, akit az apácák elvesznek tőle és Amerikába adják örökbe. Azaz határon túl, de ő még így is szereti őt. Érthető? OK, megyünk tovább.
Hogy ne csak a nevekkel dobálózzunk, a harmadik példa az Oszama Bin Láden levadászásáról szóló Zero Dark Thirty. A cím a laikusoknak ránézésre nem jelent semmi értelmeset, aki viszont képben van a katonai szlengben (amit az amerikai címadók gond nélkül feltételeznek a közönségről) az tudja, hogy időt, konkrétan éjjel fél egyet, vagy valami nevetségesen korai órát jelent (a konkrét akció akkortájt zajlott le). Mivel valaki úgy gondolta, hogy - függetlenül attól, hogy nem jelent semmit - ez a cím jól hangzana magyarul is, ezért a fordítás megtartotta, de az meg nem is volt kétséges, hogy a magyar átlagembernek fogalma se lesz arról, hogy miről is van szó, ezért a szájbarágós „A Bin Láden hajsza” alcímet is hozzá kellett tenni, hogy legyen is értelme a dolognak.
Hamarosan érkezik a befejező rész.